Várnagy Kinga előadása voltaképpen egy rendkívül személyes önvallomás a túlélésről – a túlélésről, minden körülmények között. A történet főszereplője még a szocializmusban született, regényes élete szélsőséges ellentmondásokkal teli: kívülről rendívül sikeres, nyolc nyelven beszélő szinkrontolmács, az Európai Unió mintaállampolgára, belül azonban hol csendesen, hol egyre zajosabban ott őrlik egymást a magány fogaskerekei. Az elhanyagolást, az állandó idegenségérzetet és az áttételes bántalmazást ugyanis végső soron képtelen ellensúlyozni az a multikulturális, izgalmas és bohém közeg, amely a nevelőapák, az anya és az óvó-védő nagyszülők háromszögében születik meg. Az előadás különlegessége, hogy az életinterjút maga Várnagy Kinga rögzítette:

„A 15 órás hanganyagból édesanyámnak (Sólyom Katalin Jászai-díjas színésznő) és Ari- Nagy Barbara dramaturgnak is köszönhetően állt össze egy 80, majd a 16 oldalas szövegkönyv. Sztori egy emberről, akinek kívülről irigylésre méltó a helyzete. Úgy tűnik, hogy otthon van Angliában, Németországban, Belgiumban és Magyarországon is, de valójában görcsösen tartozna valahová. S bár nyolc nyelven beszél, az anya és az anyanyelv hiányzik az életéből.” – nyilatkozta a színésznő .

Bár az Anyanyelve magyar lineáris időrendben követi az országok közötti hánykódó, ám végleg megkapaszkodni sehol nem tudó nő történetét, az elbeszélést rendre megszakítják a jelenbe való átlépések és az összegző reflexiók. Ezek a váltások nemcsak a legkülönfélébb érzelmi állapotok ábrázolására adnak remek színészi lehetőséget, de az egyes élethelyzetekhez való folyamatosan változó viszonyt is képesek sokrétűen felmutatni:

„Az előadásnak azonban nem az a tétje, hogy feltáruljanak egy személy életútjának „titkai”. Maga a történet, az identitáskeresés, a szülő általi mellőzöttség, a felidézett egyéni sors az, ami önmagában és önérvényesen izgalmassá és elgondolkodtatóvá teszi Várnagy Kinga produkcióját.” – írja P. Müller Péter.

Az egyéni sors összetettsége foglalkoztatta magát Várnagy Kingát is, aki a közgazdász és a bölcsészdiploma megszerzése, illetve több mint húsz év színpadi gyakorlat után 2019-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakát. Az Anyanyelve magyar a Bóbita Bábszínházban is rendszeresen színpadra lépő színésznő az SzFE-n bemutatott vizsgaelőadásként indult útjára, jelenleg főként a Janus Egyetemi

Színházban látható:

„Kiváló összművészeti teljesítmény, holisztikus színházi helytállás, a színházi feladatok időben és térben összerendezett ellátása. Ám nem maga körül forog – és baráti-családi segítői őt sem hagyták cserben. Jó indítása itt helyben, Pécs városában a világszerte virágzó poétikus dokuszínháznak, ami a referencialitás, az erős valósághoz kötöttség, a jólszerkesztettség- és szervezettség – és a másik melletti kiállás, a feldolgozás nyomában érvényesülő szolidáris teherátvállalás révén hat.” – olvashatjuk V. Gilber Edit kritikájában.