Az időjárás idén kegyes volt, apokaliptikus vihar és a pénteki napot leszámítva extrém szélsőséges hőmérséklet nélkül, viszonylag kellemes körülmények között bonyolítottuk le a fesztivált. Az iskolaév végének június 21-re tolása hátrányosan befolyásolta a látogatottságot, érezhető volt, hogy az emberek még kevésbé indultak el a Balaton felé. Két héttel a rendezvény előtt bezárt a fő helyszín közvetlen szomszédságában lévő Salföldi Major is, így a látogatottság szempontjából kiesett az egymást erősítő hatás is.

A 2014 óta évente megrendezett háromnapos fesztivál küldetése, hogy a balatoni nyár zajától eltávolodva, koncertekkel, kiállításokkal és más kulturális programokkal szólítsa meg a Balaton-felvidék varázsát megélni vágyókat és a magaskultúra iránt érdeklődőket. Minden évben más-más főtéma adja a program, három zenei műfajra – komolyzenére, jazzra és népzenére – épülő gerincét.

A Bíró-Gombos Alapítvány által kilencedszer megrendezett Salföldi Dalföld idén a férfi hangra fókuszált, elsősorban zenén keresztül. Országosan ismert fellépők mellett teret kaptak a salföldi vagy közeli művészek, a szinte még kamasz korosztálytól egészen a legtöbbet tapasztaltakig. A férfi hang mind a népzenén, mind a komolyzenén, mind a jazz-en keresztül megszólalt, de „hallható” volt a két kiállításon is.

A férfi hangba szőve a Dalföld rendszeres programjai is folytatódtak: immár ötödjére tartottuk meg a Balatonfelvidéki Néptáncosok Találkozóját (házigazda: Vastag Richárd, kísér: Magyarhang zenekar), és ismét volt koncert a pálos kolostorromban (Szent Efrém Férfikar). A népzenét a Magyarhang és a Heveder zenekarok jelenítették meg, és volt jazz is minden mennyiségben (Dresch Qartet, Funeral Marching Band, Hot Jazz Band, Duckshell, Vidákovich Izsák és barátai). Idén is látogathattunk kiállításokat (Somogyi Győző, Török László gyűjteménye), nemcsak Salföldön, hanem Kékkúton, és megnézhettünk egy színházi előadást is Várnagy Kinga jóvoltából („Anyanyelve: magyar”).

Célunk idén is az volt, hogy a tájra, a művészetekre, s önmagára reflektáló közönséget szolgáljunk ki. Mind a látogatók, mind a fellépők és szervezők visszajelzéseiből azt a következtetést vontuk le, hogy e cél elérése sikerült: a fellépők kisugárzása és magas színvonalú művészete, az elhangzott (eltáncolt, eljátszott, kiállított) produkciók, a helyszínek ereje, a „nagy” pillanatok a látogatókat gondolkodásra, beszélgetésre, tettekre inspirálta. És bár a számuk alulmaradt a várakozásokhoz képest, megtörtént a varázslat, a résztvevők gazdagabban távoztak, mint ahogy érkeztek.

A fesztivál idén sem jöhetett volna létre a Nemzeti Kulturális Alap, a MOL Új Európa Alapítvány, az EXIMBANK, a Tiszta Formák Alapítvány önzetlen támogatása és sok-sok magánszemély nagylelkű adománya, az önkéntesek, segítők, szervezők ingyenes és önzetlen munkája, illetve a hátteret biztosító partnerek nagyvonalú, odaadó hozzáállása nélkül.

Mindenkinek nagyon szépen köszönjük!