Az időjárás idén is kegyes volt, eső, vihar, szél és extrém szélsőséges hőmérséklet nélkül, kimondottan kellemes körülmények között bonyolítottuk le a fesztivált. A közönség idén is jellemzően a Káli-medencei és budapesti, értékes művészeti produkciók iránt érdeklődő, értelmiségi családok, idősek, gyerekek, fiatalok köreiből került ki. A tavaly bezárt, a fő helyszín közvetlen szomszédságában lévő Salföldi Major idén már – új üzemeltetőkkel – újra működött, de sajnos a forgalma még nem érte el azt a szintet, hogy a korábbi években tapasztalt, egymást erősítő hatás ki tudjon alakulni. Idén a Salföldön működő Bánya Kert rendezvényhelyszín nem szerepelt a helyszínek között, de tudtunk velük egyeztetni, hogy ne azonos témában válasszon a hétvégére fellépőt. Viszont a badacsonyörsi Varga Pincészet BalaTone nevű eseménysorozatának első időpontja éppen június 21-én volt, ráadásul a Csík zenekar is fellépett, ami az érdeklődőket illetően jelentős elszívó erőnek bizonyult. A rendezvényre emiatt a tervezett kb. 1.800 látogatóhoz képest kb. 1160-1170 látogató lépett be.

A 2014 óta évente megrendezett háromnapos fesztivál küldetése, hogy a balatoni nyár zajától eltávolodva, koncertekkel, kiállításokkal és más kulturális programokkal szólítsa meg a Balaton-felvidék varázsát megélni vágyókat és a magaskultúra iránt érdeklődőket, az idén, a 10. Salföldi Dalföldön is maradéktalanul megvalósult.

Minden évben más-más főtéma adja a program, három zenei műfajra – komolyzenére, jazzra és népzenére – épülő gerincét. A Bíró-Gombos Alapítvány által tizedszerre megrendezett Salföldi Dalföld idén a jubileumra fókuszált: mindhárom napra megidéztünk egy-egy korábbi Dalföld mottót. „Az ezerarcú magyar cigányság” (2018), „Magyarország és Közép-Európa” (2021), valamint a „Balkán lelke” (2022) voltak ezek, melyek égisze alatt vissza is hívtunk korábban már nálunk fellépett előadókat, illetve újak is felléptek, az országosan ismert fellépők mellett idén is teret kaptak a salföldi vagy közeli művészek, a szinte még kamasz korosztálytól egészen a legtöbbet tapasztaltakig.

A Dalföld rendszeres programjai is folytatódtak: immár hatodjára tartottuk meg nagy sikerrel a Balatonfelvidéki Néptáncosok Találkozóját (házigazda: Vastag Richárd, kíséret: FolkEmbassy zenekar), és ismét volt komolyzenei koncert a pálos kolostorromban (Andrejszki Judit-Sebestyén Márta). A népzenét Mészáros Erzsi és barátai, a FolkEmbassy, Lakatos Mónika Folk Trió, a Fellegajtó, a BashElán, a Poklade és a Szászcsávási zenekarok jelenítették meg, a jazzt a Dresch Alternatív Kvartett, a Fanfara Complexa, az Ephemere, a New Fossils és Little G Weevil képviselte. Idén is látogathattunk kiállításokat (Mayer István, Varga László, Baksa-Soós Krisztina). A programok a szokásos helyszíneken – Káli Fecske, Tőke Gyula Pajtája, Faluház, Pálos kolostorrom, Ábrahámhegy – zajlottak, új helyszínként idén Pálkövén is volt beharangozó gyermektáncház, illetve a Bánya Kert helyett a vasárnapi napon az ikonikus Pajta Galéria volt a délutáni/esti programok helyszíne.

Célunk idén is az volt, hogy a rendezvény értéket közvetítsen, a tájra, a művészetekre, s önmagára reflektáló közönséget szolgáljon ki. Mind a látogatók, mind a fellépők és szervezők visszajelzéseiből azt a következtetést vontuk le, hogy e cél elérése sikerült: a fellépők kisugárzása és magas színvonalú művészete, az elhangzott (eltáncolt, kiállított) produkciók értékei, a helyszínek ereje, a „nagy” pillanatok a látogatókat gondolkodásra, beszélgetésre, tettekre inspirálta. És bár a számuk alulmaradt a várakozásokhoz képest, idén is megtörtént a varázslat, a résztvevők gazdagabban távoztak, mint ahogy érkeztek.

A fesztivál idén sem jöhetett volna létre a Nemzeti Kulturális Alap, a MOL Új Európa Alapítvány, az EXIMBANK, az MVM Energetika Zrt., illetve a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. önzetlen támogatása és sok-sok magánszemély nagylelkű adománya, az önkéntesek, segítők, szervezők ingyenes és önzetlen munkája, illetve a hátteret biztosító partnerek nagyvonalú, odaadó hozzáállása nélkül.

Mindenkinek nagyon szépen köszönjük! 

2025. június 23.